„Mintha meg�llt volna az idõ"

A hangulat, ami Twin Peakshez k�thetõ, mintha idõtlen lenne. Ebben nagy szerepe van a d�szletnek, a ruh�knak �s term�szetesen a zen�nek. A k�z�piskol�s l�nyok itt nem hordanak r�zsasz�n csipk�t, mint a Veszett a vil�gban, mindenki nagyon term�szetes �s nagyon konzervat�v, Audrey p�ld�ul mintha az �tvenes �vekbõl l�pett volna elõ mohairpul�vereivel �s rakott szokny�ival. A helys�g f�rfilakoss�ga az Amerikai �lom hõseit id�zi, a hat�rvid�kek megh�d�t�inak lesz�rmazottai �lnek itt. Szerencs�re itt nincs rock- �s diszk�zene, csak Badalamenti van, minden mennyis�gben. Szlogenn� v�lt (a „Ki �lte meg Laura Palmert" mellett) az „�s mindig sz�l a zene…" mondat, mert ebben a filmben nincs cs�nd. Minden t�m�nak megvan a maga zenei mot�vuma, az vari�l�dik, halkul, erõs�dik, �szrev�tlen�l �tsz�vi az elbesz�l�st. A dal Lynchn�l vez�rmot�vum, hat�kony �s erõteljes, ellent�tben az �tlagos t�v�s produkci�kban alkalmazott fel�letes, �sszevissza haszn�lt, �tvett zenei sikerekkel (Miami Vice, FBI Story stb.).A zene olyannyira k�tõdik Twin Peakshez, olyannyira realisztikus, ott �lõ, hogy Audrey Horne ezt hallgatja, erre t�ncol, a Roadhouse-ban az eredeti �nekesnõ l�p fel. Ez a zene Twin Peaks zen�je, a hegyek�, a v�zes�s� �s a d�monok� is.