A Twin Peaks cm filmsorozat krljrsa - 5. rsz
Tcsi va Judit 2005.07.29. 15:15
A kulcssz: mfaj/szlets vagy jjszlets/
A kulcssz: mûfaj /szlets vagy jjszlets/
John Alexander szerint a Twin Peaks egyben „film noir, komdia, melodrma s gtikus romantika"(11). Ha jl szemgyre vesszk, tallunk jcskn horror- s krimielemeket is a dramaturgiban s a formai jegyekben egyarnt, valamint nhny mulatsgosan westernfilmes snittet. s ezek mg csak a mozi mûnemn belli varicik, de nem feledkezhetnk meg arrl, hogy ez az egsz valjban egy tvsorozat keretein bell valsult meg, a hang mgiscsak a tv hangja. A Twin Peaks stlusra igazn csak egy sz illik: eklektikus. Krds, hogy Lynch mindezzel alkotott, vagy csak kihasznlta, felhasznlta a mr ltezõ lehetõsgek szles skljt. Valjban mindkettõ mellett szlnak rvek, melyeket tkztetni jogomban ll, de gyõzelemre vinni egyiket vagy msikat mr legyen a befogad szubjektumnak kivltsga.
Ha zeire szedjk a Twin Peakset, nem tallunk mst, mint ezerszer felhasznlt s elhasznlt, giccs ismtelt toposzokat s automatikusan hozzjuk rendelt kpi eszkzket. Stlus-irnyzatok szles skljt idzi meg , de valjban maga az egsz egyikkel sem azonosthat. Az egyes elemek gyengtik egymst, de erõstik az egszet sszefog, eddig ismeretlen viszonyrendszert. Ms sikeres sorozatokra is jellemzõ, hogy az egyes epizdokat ms-ms rendezõ kszti el s ezzel mintegy a maga stlusjegyeit teszi bele, nyltan sajt fazonjra szabja a rszt, mindezzel a pluralitssal nemhogy rontva a tetszsi indexet, de jabb nzõrteget ltetve le a kpernyõ el(ld. Emergency). A tbbi rendezõ, mint pldul Caleb Deschanel, Dwayne Dunham, Tim Hunter, Lesli Linka Glatter, Todd Holland, Tina Rathborne, Graewe Clifford, James Foley, Diane Keaton, Stephen Gyllendaal viszonylag szabad kezet kap, Lynch arra szortkozik, hogy fellvizsglja a trtnetet Frosttal, de az epizdok fonalt klnbzõ kezekbe adja. Egyik epizdrl a msikkal szemben nha szabatos klnbsgeket llapthatunk meg, de mindez nem bontja meg az egysget, csak megjtja azt. A James Foley ltal rendezett 24. rszben pldul sokkal jelentõsebb a fnyek vilgos-stt vltakozsa, mg mondjuk Deschanel vagy Keaton rendezse vakmerõbb kpi skokat, kpmezõket enged meg ( erõs kzelik a 22.-ben); vagy bonyolultabb kamera-mozgsokat. A ltvnyvilg egy-ntetûsgt nvelte, hogy sok a televzizsban kedvelt bellts-ellenbellts kompozci, gyakran ltunk „beszlõ fejek"-et, ezek a semleges montzsok olvasztjk bele az egyni jegyeket az ltalnos stlusba.
A Twin Peaks esetben mgsem csupn gy rtendõ az eklektika. Itt a twinpeakssg erõsebbnek mutatkozik a rendezsi lehetõsgeknl, a pluralits, a heterognsg nemcsak a rszek kztti eltrsbõl addik (pp abbl a legkevsb), hanem az egszen vgigfut, elõ-elõ bukkan prhuzamos szlakbl, egyms mellett ltezõ, de egymstl jcskn eltõ, mst kpviselõ karakterekbõl, kis trtnetekbõl.
Nevezhetjk paradoxonnak (mint tette John Alexander)(12) azt, hogy lecsupasztva a felhasznlt elemeket a Twin Peaks kommersz szappanopera s szerzõi mûvszfilm egyszerre, affle mdiabeli „two in one", Lynch sajtos, kendõzetlenl mozifilmes modorban; de szerintem nincs benne egyrtelmû ellentt, inkbb jfajta harmnia, a mr emlegetett pluralits, a megengeds nagylelkûsge, a csapong vlogats a soksznûbõl, sszeolvaszts. Szrnyas Gbor rtelmezst alapul vve(13) a Twin Peaks nem tr a teljessg fel, a tradcik felidzsben nem kvet kronolgit, nem lltja prhuzamba a trtnet kibomlsval, ekkppen nem a narrci eleme. A rendezõk nem tekintettk problmnak a tvsorozatok terjeszkedõ, vgtelentett kpzetet keltõ mechanizmusnak s a kriminek tvzst, kzenfekvõ egyszerûsggel lptek tl ezen a pusztn elmletiv alacsonytott ellentten.
De trjnk vissza a fejezet elejn felvetett krdshez, jelesl: alkotott-e jat Lynch vagy sem? Mr felsorakoztak az rvek amellett, hogy az egsz Twin Peaksben nincs egyetlen addig nem szabadalmaztatott snitt sem, hogy az eszkzk, a formai s dramaturgiai jegyek mr mind kitaposott utakon jrnak. De ha eltvolodunk ezektõl a rszigazsgoktl, ott a vgsszegzs, az ttõ szakmai-s kznsgsikert magnak mondhat televzis sorozat mûfaja. Ha teht innen vesszk, akkor Lynch mgiscsak teremtett valami addig nem ltezõt, ha csak tvzssel is. Megengednm magamnak azt a hasonlatot, hogy Lynch az a kmikus, aki ezttal nem egy elemmel, hanem egy sosem ltott, tetszetõs tvzettel gazdagtotta a fmek sort.
Br a teremts krdse nincs megvlaszolva, tovbbhaladhatunk a mûfaj behatrolsa s a tartalom s forma eszttikai krdskre fel. A szappanopera megengedi a laza szerkesztst, alapmûkdsvel mindez egyezik, hiszen a hossz, elnyjtott terjedelembe belefr a heterogn epizdok laza fzre. Egy tlagos szappanopera esetben a vgkifejlet belthatatlan messzesgben van, vagyis nincs is, hisz a kapcsolatok, viszonyok vgtelenl varilhatk, az ismert szereplõk mell jak jnnek, a rgiek eltûnhetnek, de a kzeg s a hangvtel marad. Ez tbb-kevsb igaz a Twin Peaksre is, okozva ezzel egy j kis zûrzavart, hiszen a msik fontos mûfaj, a krimi lnyege pont a valamire, vagyis a vgrtelmezsre val kifuts, a bûngy feldertsnek clja s rtelme a film(sorozat) vgn kellene, hogy magyarzatot nyerjen. Hogy lehet ezt a kt, ellenttes vrakozst feloldani? Azt gondolom, hogy a balladaszerû misztifikci tbbek kzt ezt a clt is szolglja. A titok nyitja nem a vals vilgon bell ltezik; thallsok, ismtlõdsek sorozata vezet kzelebb a vgkifejlethez („ami volt, jra megtrtnik..." mondja az ris egy ltomsban).
Mint minden bûngyi trtnetben, itt is mûkdik egy erõs titokdramaturgia, amely folyamatosan fenntartotta a figyelmet, lassanknt csepegteti az informcikat, nem mintha ezek tnyleg kzelebb vezetnnek brmifle megoldshoz, de ennek a ltszatt vgig kpes fenntartani. Vannak olyan gcok, olyan epizdok a sorozatban, amikor hirtelen meglehetõsen sok adat jut a birtokunkba,( ld. a flkarban lakoz llek vallomst, majd Leland Palmer hallt). Bizonyos szinten vlaszt kapunk mindenre, de mindig marad valami megmagyarzhatatlan, valami titokzatos a ltvny mgtt. Ez szerves rsze Lynch egsz letmûvnek, hiszen szerinte a titkok kibontsa, napfnyre hozatala a lt misztriumnak legyilkolst jelenten, ami nem gazdagtja, hanem rtelmetlenn teszi a trtneteket. A titok a vgtelensgig bonyolthat, jabb oldalt brmikor megmutathatja, relis magyarzat nlkl. Mindssze a forgatknyvrtl fggtt - ezt be kell valljuk -, hogy mikor s mivel r vget az egsz nyomozs, a zavaros s rendszertelen jelek s zenetek nem voltak tl clirnyosak, inkbb a figyelem s rdeklõds fenntartst szolgltk, s kevsb a magyarzathoz val kzelebb kerlst. A hagyomnyos krimiben a trtnetet az a hit tartja fenn, hogy brmennyire is valsgtl elrugaszkodott, irracionlis a trtnet, az elme, az rtelem a vgn mindent helyrerak. Ez a hit l a nzõben a Twin Peaks alatt is, de csak addig a fordulpontig, amikor megkerl a gyilkos, Leland Palmer szemlyben (itt mellesleg a nzettsg jcskn visszaesett). A trtnet pedig folytatdik tovbb. Ez durvn megnyirblja a nzõ lassan kitermelt elvrsait, nem is igazn tudunk mit kezdeni a tnnyel, hogy mg 13(!) rsz htra van. A titok ezen a ponton megszemlyesl Bobban, aki ltt az õrnagy elrablsval bizonytja. Cooper kt okbl is knytelen a vrosban maradni (egyrszt õ az egyetlen, aki felveheti a harcot a Gonosszal, msrszt vizsglat indult ellene, s csak itt tudja bizonytani rtatlansgt), s a tbbi szereplõ krli bonyodalmak is tovbb folytatdnak. Ismt meggyõzõdhettnk a Twin Peaks szappanoperai grdlkenysgrõl, msrszrõl viszont a puszta forma, a stlus elõre vivõ erejrõl.(14)
Sorozat s titokdramaturgia, melodrma s horror; de honnan ered ez a kevereds? A vlasz a posztmodernizmusban keresendõ. A posztmodern filozfia s eszttika egyetlen utat lt a mûvszet elõtt: a mr valaha ltrehozott trgyak, alkotsok, smk j kombinciinak ltrehozst. Ez ugyan csak jtk a darabkkkal, de ltjogosultsga vitathatatlan. Lynch elismerten, br nem biztos, hogy tudatosan posztmodernista rendezõ, s a darabkk ez esetben a szappanopera s a bûngyi film szeletei, tallkozsi pontjuk pedig a horrornak egy termszetfltti kigazsa, mely megteremti azt a ktsgek kzti, ingovnyos talajt, amin a befogad 30 epizdot vagy tbbet is kpes vgiglavrozni.
|