The Amputee

[az amput�lt]

Az egyik legsokkol�bb darab, amit Lyncht�l valaha l�ttam (r�gt�n k�t verzi�ban, k�zvetlen�l egym�s ut�n, ami tov�bb er�s�ti a hat�s�t). Egy fiatal n� �l egy fotelben, akinek mindk�t l�b�t amput�lt�k, combk�z�pt�l. A baleset friss lehet, mert a csonkok m�g k�t�z�sre szorulnak. A n� cigarett�zik, �s �r, tal�n levelet egy bar�tj�nak, tal�n egy novell�t — a l�nyeg az, hogy teljesen elmer�lten alkot: csak az �rzelmek, csal�d�sok, elv�r�sok, szerelmek vil�ga l�tezik sz�m�ra. Sz�munkra, akik minderr�l az � "kihangos�tott" gondolatain kereszt�l szerz�nk tudom�st, nem ez az egyetlen val�s�g. Meg�rkezik ugyanis egy �pol�, �s neki�ll �tk�tni a sebeit (mindenf�le orvosi eszk�z�kkel) — de valami nem j�l megy, mert felszakad egy �r, �s a n� l�b�b�l folyni (k�s�bb d�lni) kezd a v�r, amivel az �pol� nem igaz�n tud mit kezdeni. De a n� nem �rez f�jdalmat, �s �szre sem veszi, mi t�rt�nik, m�gnem azt�n —

Szerintem ez a film ism�t a „Mett�l meddig tart az ember, �s mi az ember egy�ltal�n?” k�rd�sk�rt feszegeti. Ha valaki lev�gja a k�rm�t, senki nem siratja meg. Nem f�j, sz�ks�gszer�. De ha a l�b�t kell lev�gni? No �s mi van akkor, ha �t nem �rdekli a l�ba? Akkor is olyan sz�rny� neki? Vagy csak nek�nk az, akik az�rt tal�ljuk annak, mert f�l�nk az � sors�t�l? Nem �t f�ltj�k, hanem magunkat. De �? Teljes marad? Vagy csonka? Ember marad? K�rd�s ez egy�ltal�n? Hmm. Az �n klis� konkl�zi�m: minden relat�v. �s ez az emberi eg� sz�m�ra nagyon ijeszt�.