A félelem

Egy nagyon fontos elemrõl még nem esett elég szó, a félelemkeltésrõl. Pedig egy kis rettegésért Lynch sosem ment a szomszédba, ez hozzá tartozik az õ titkaihoz. A Twin Peaks misztikus, természetfeletti részéhez szorosan hozzá tartozik a szorongás. A 16. részben, Madie meggyilkolása napján egy jelenetben gyönyörûen követhetõ, ahogy a normális környezet átváltozik Bob õrjöngéseinek színpadává. Reggel egy hosszú és lassú svenkben láthatjuk elõször a Palmer család nappalijának falát díszítõ idilli festményt, majd a lemezjátszót forogni, melybõl Luis Armstrong egy gyönyörû világról énekel. Közben Madelaine és Palmerék beszélgetnek, mi családi fotókat látunk, majd õket. Minden nagyon nyugodt és visszafogott, a fények lágyak, a légkör meghitt. Mindez éjjelre rémálommá válik. A lemezjátszó lejárt, csak idegesítõ kattogása hallatszik, éles fénysugarak pásztázzák a teret, majd megjelenik Madie és a Leland testében élõsködõ Bob, a lány haláltusáját gyors vágásokkal ábrázolja a jelenet, artikulálatlan hangok törnek elõ mindkettejükbõl. Madie feje végül is nekicsapódik a festménynek, az széttörik, a lány meghal. Ez az erõs effektusokkal létrehozott kettõsség jellemzi a sorozatot, a Gonosz mindig ott bujkál a hétköznapok felszíne alatt. Az utolsó epizód Red Room jeleneteiben Lynch összesûríti, felhalmozza azokat a mozzanatokat, látványban és hangzásban egyaránt, ami vészjósló, groteszk, borzongató. Visszafelé hangzó beszéd, amit nem is a fülünkkel hallunk, inkább csak érzünk, villogó fények, érthetetlen jelzések, sikolyok, kifordult szemû halottak, és mindenhol a vörös függönyök, melyek közül nincs menekvés. Olyan az egész, mint egy lidérces álom, megfoghatatlan és leírhatatlan. És épp azért ilyen, hogy félhessünk tõle. De nem a Twin Peaksrõl lenne szó, ha nem találnánk ebben is valami kétkedést, valami elképesztõen bizarrt. Ez a valami számomra Bob személye, aki ellentétben egy átlag horrorfilmes rémmel nem visszataszító démonikus jelenség a pokol bugyraiból, hanem egy szakadt pasi hosszú õsz hajjal, farmercuccban. Rettenetesen tud vicsorogni, de mégiscsak teljesen humanoid. Ráadásul oroszlánbõgés a hangja, ami meg egyenesen szatirikus.

JEGYZETEK

Frost, Scott: The Autobiography of FBI Special Agent Dale Cooper - My Life, My Tapes, Penguin Books (London),1991.

Lynch, Jennifer: The Secret Diary of Laura Palmer, Penguin Books (london), 1990.

Twin Peaks - Tûz, jöjj velem! színes amerikai film, 1992.

Horváth A. B.: Végtelen rosszullét.10.p.

Vas H.: Elveszett országutak.63.p.

vö. Horváth A. B.: Végtelen rosszullét. 11.p.

amerikai krimisorozat, melybe Frostnak köszönhetõen kerültek eredeti figurák.

Alexander,J.:The Films of David Lynch. 148.p.

Leerhsen - Wright: A Twin Peaks-láz. 22-23.p.

Horváth A. B.: Végtelen rosszullét. 12-13.p.

Alexander, J.: The Films of David Lynch. 146.p.

uo.

Szárnyas B.: Twin Peaks a televízióban... 27-25.p.

vö.: Csejdy A.: Mindhalálig duma. 27.p.

Chion, M.: David Lynch. 123.p.

uo. 124.p.

Bóna L.: Az égi ügynök 12-14.p.

Bíró Y.: A rendetlenség rendje. 122-124.p.

Szalay K.: Komikum, szatíra, humor. 200-205.p.

Bécsy T.: Az irodalomesztétikai tudásról. 113-117.p.

IRODALOMJEGYZÉK

ALEXANDER, John: The Films of David Lynch. Letts, London, 1995. p. 206.

BÉCSY Tamás: Az irodalomesztétikai tudásról. Tankönyvkiadó, Bp., 1988. p. 122.

BÍRÓ Yvette: A rendetlenség rendje. Cserépfalvi K., Bp., 1996. p. 280.

BÓNA László: Az égi ügynök. In.: Filmvilág, 1993/3. 12-14.p.

CIMEN, Michel és NIOGRET, Hubert: Az irónia túlzó bája (részletek). In.: Filmvilág, 1991/5. 18-19.p.

CHION, Michel: David Lynch. Éditions de l'Étoile/Cahiers du cinéma, Paris, 1992. p. 255.

CSEJDY András: Egyedül nem megy. I.: Filmvilág, 1997/6. 8.p.

CSEJDY András: Mindhalálig duma. In.: Filmvilág, 1991/5. 26-27.p.

CSIBRA István és SZERDAHELYI István: Esztétikai ABC. Kossuth K., Bp., 1977. p. 262.

Esztétikai kislexikon. Szerk.: Szerdahelyi István és Zoltai Dénes. Kossuth K., Bp., 1972. p. 718.

FÁY Miklós: I love you, I love you...In.: Filmvilág, 1997/6. 8.p.

GYÖRGY Péter: Lynch-hangulat. In.: Filmvilág, 1993/3. 15-15.p.

GYÖRGY Péter: Szenvedély és erõszak. In.: Filmvilág, 1991/5. 15-20.p.

HORVÁTH Antal Balázs: Végtelen rosszullét. In.: Filmvilág, 1997/6. 10-14.p.

KOZMA György: Csalárdabb a szív mindennél...In.: Filmvilág, 1991/5. 21-25.p.

KÖMLÕDI Ferenc: Egy európai Twin Peaks. In.: Filmvilág, 1995/8. 20-22.p.

KÖMLÕDI Ferenc: Indusztriális mozi. In.: Filmvilág, 1993/3. 17-18.p.

LEERHSEN, Charles és WRIGHT, Lynda: A Twin Peaks-láz. In.: Filmvilág, 1991/5. 22-23.p.

NAGY Zsolt: Posztmodern/izmus. In.: Mozgó Világ, 1991/6. 46-49.p.

SZÁRNYAS Gábor: Twin Peaks a televízióban és a moziban. In.: Filmkultúra, 1993/5. 27-25.p.

SZERDAHELYI István: Az esztétikai érték. Gondolat K., Bp., 1984. p.545.

VAS Henrik: Elveszett országutak. In.: Filmvilág, 1997/4. 63-64.p.