Mulholland Drive

Meghasadt lelkek, személyiségroncsolt figurák, bomlásban lévő világ - a kortárs amerikai független film egyik legzseniálisabb és legnagyobb hatású alkotója, David Lynch rajongói számára már nem is jelent meglepetést, hogy a rendező új munkájában régi, kedvelt témáit veszi elő újra.

A Mulholland Drive a Twin Peakshez hasonlóan tévésorozatnak indult, ám a megrendelő végül is nem kért belőle, így - egy nem várt támogató beszállásával, és friss jeleneteknek az eredetihez történő hozzáforgatásával - mozifilmmé alakította át a direktor a felvett anyagot. A Mulholland Drive, ha akarjuk, love story, ha akarjuk, misztikus thriller, pontosabban mindkettő és egyik sem. Az Útvesztőben című darab történetével néminemű párhuzamokat mutató cselekmény napjaink Hollywoodjában játszódik: ide érkezik meg a színésznői babérokra vágyó Betty, hogy szerepet kapjon a filmrendező, Adam új filmjében, és itt találkozik a titokzatos sorsú és kinyomozhatatlan múltú Ritával, akivel különös viszonyba keveredik. Nagyjából ennyi a film szavakkal elmesélhető szikár története, a sztori azonban nem is túl fontos, hiszen csupán ürügyül szolgál a rendező számára ahhoz, hogy a megbomlott emberi lélek legmélyebb bugyraiban szürreáliába hajló kirándulást tegyen.

Mindez erősen rétegelt, rejtvényekkel teli, meglehetőst nehezen emészthető és helyenként egyenesen zavarosnak tetsző mesét eredményez, az extrém megoldásokkal azonban a rendező nem bezárja, hanem tágra nyitja az értelmezési lehetőségek kapuját. David Lynch a Mulholland Drive-ig legkevesebb két remekművet (Radírfej; Kék bársony) alkotott. Most, e munkájával együtt, már minimum hármat.