whoisnot 2005.08.02. 12:53
1967. (Színes, 16 mm, 1 perc) Animáció és fényképezés: David Lycnh
Six Men Getting Sick (six times)
[Hatan hánynak, hatszor]
Hat szürreális ember egy szürreális, félig-meddig megelevenedett festményen. Kezdetben „méla undor”, de ahogy kibontakozik az alkotói folyamat (és változik a festmény), melynek ők szubjektumai, egyre inkább hadonászva tiltakozó „direkt rosszullét”. A tüzet (!) követően „elkerülhetetlen behányás”. Aztán vissza az egész elejére — hatszor egymás után, kockáról kockára ugyanúgy. És végig szól a hang — egy sziréna monoton, nyújtott vijjogása, ami korunk talán egyik legegyértelműbb szimbóluma, jele. Baj van. Lynch ezen rövidfilmje nem más, mint tompa színekkel, fenyegetően megfestett térkép a tudattalan azon kapujához, ahol az ember szembenézhet önnön létének érthetetlenségével — vagy, ha a másik oldalról közelít, a világ túlmagyarázottságával. Nekem legalábbis ezt jelentette.
Mindezt 200 dollárból hozta ki a mester, pályafutása legelején - és hiába nyert versenyt a Hat emberrel, akkori pénztárcájához mérten túl költségesnek találta a dolgot: azt fontolgatta tehát, hogy felhagy a filmezéssel.
Ó, jaj, mi lett volna, ha.
|