The Alphabet

[az ábécé]

Az ábécé sok tekintetben a Hat ember egyenes folyománya: Lynch megbízást és pénzt kap egy új filmre (ennek a történetét a mester szájából hallhatjuk, ő „narrátor”, az átvezető szöveg saját víziói között, végig a DVD-n). Az új film elkészül, ám tönkre is megy, anélkül, hogy bárki láthatta volna. Újabb nekirugaszkodás: Lynch egy valódi lány valódi rémálmát gondolja tovább. A félig animációs, félig valódi-szereplős alkotásban némi kiköpött véren kívül nincs semmi gusztustalan — ám a folyamatos, váltott hangú éneklés, az erőltetett, ám pont ezért effektív szél-hang, valamint a megvilágítások, beállítások és humorfosztott, abszurd Monty Pythont idéző grafikai elemek keveréke gyomorszorító feszültséget teremt. Ha értelmezni akarom, megintcsak visszatérek a Hat emberhez: az emberi tanulás folyamatát, a megszerzett tudás önpusztító és / vagy értelmetlen voltát látom „lemozgóképezve”. De lehet, hogy Lynch kiröhögne, ha ezt olvasná. Én persze azt mondanám: kit érdekel? Én nézem, nem ő. Most viszont további egotrip és világmegváltás helyett jöjjön inkább a folytatás.