Wild at Heart

[Veszett a világ]

A film abból a korszakból való, amikor Nicolas Cage (a főszereplő) még előfordult jó filmekben is, s nem csak olajos atlétában irtotta az ellent. Ráadásul nemcsak, hogy a film jó, de az alakítása is kiváló. A többieké szintén. Személyes kedvencem Willem Dafoe, aki egy Bobby Peru nevű molto simpatico figurát alakít egy darabig. A lényegre térve, adva van egy Elvis- és Óz-rajongó szerelmes pár, amelynek férfi tagja folyton bajba sodródik. Meg börtönbe is. Kinyírja a csaja (Laura Dern) anyjának egyik emberét. A börtönből szabadulva menekülésbe fognak az anya és emberei elől, s miközben folyamatosan egymás iránti szerelmüket hangsúlyozzák, s megosztják egymással múltjuk részleteit, valamint Elvis és Óz iránti rajongásukat, megannyi különös figurába botlanak. A már említett Bobby Peru talán a legkülönösebb, aki ismét bűnbe viszi főhösünket.

A film kultuszfilmmé lett. Rengeteg részletre lehet visszautalni, s rengeteg brutális jelenet van benne, amit pedig nehéz elfelejteni. Mégis, egy remek alkotást láthatunk ezen a szerdán; a rendkívül sokoldalú és sok területen próbálkozó Lynch talán egyik legjobb filmjét. S mindehhez megpróbálunk hozzá passzintani néhány kiváló étket.